A kombinált fogpótlások készítése két szakaszra tagolható. Az első fázisban a fix, rögzített rész, vagyis a koronák/híd elkészítése történik meg.
Ezt követően van lehetőségünk a következő fázisban a kivehető részleges fogsor (protézis) elkészítésére és ezzel a rágó- és esztétikai funkció helyreállítására.
Amennyiben a páciens nem rendelkezik elegendő foggal teljes állcsontjára kiterjedő hídpótlás készítéséhez és/vagy nincs lehetőség implantátum készítésére, akkor a rögzített és a kivehető fogpótlás kombinációja, vagyis a kombinált fogpótlás maradt fenn megoldásként.
Ugyan a bonyolultabb fogtechnikai eljárás miatt hosszadalmasabb a készítés folyamata, esztétikailag valamint megbízhatóság és stabilitás szempontjából jobb megoldást jelent a fémkapcsokkal rögzülő részleges fogpótlással szemben.
Három különböző formája létezik a kombinált fogpótlásoknak. Az úgynevezett csúsztatós, a teleszkópos és a stéges pótlás.
Csúsztatós pótlás esetén a meglévő fogakra hidat készítünk, amelyhez egy fémlemezre készített részleges fogsor illeszkedik kivehető elemként. A fogsor egy vagy két oldalon (függően az illeszkedési helytől) speciális, ún. finommechanikai elhorgonyzásokkal rögzül a hídhoz. Az elhorgonyzások feladata a fogsor rögzítése, valamint az elmozdulások megakadályozása. Kapcsolatot teremtenek a fogpótlás és a maradó fogak között.
A teleszkópos fogpótlások esetén a megmaradt fogakra két korona készül. Az első (primer korona) egy vékony fém sapka, mely közvetlenül a fogakra készül el, majd kerül beragasztásra. Ezesetben a primer korona képezi a pótlás fix részét. Míg a második (szekunder korona) egy az előbbire pontosan illeszkedő, a fog alakját és funkcióját helyreállító korona, mely a kivehető fogsor része. A két korona pontos és feszes egymásba illeszkedése hozza létre a fix és kivehető elem közti kapcsolatot.
Abban az esetben, ha a páciens saját fogainak a száma nem teszi lehetővé a teljes rögzített pótlás készítését, kitűnő megoldást nyújt az úgynevezett stéges rendszer. A csiszolt fogakat vagy implantátumokat egy speciális merevítő rúddal, „stéggel” kötik össze. Ez a pótlás rögzített része. A fogsor kivehető részében egy speciális fémházban behelyeznek egy rendkívül nagy szilárdságú műanyag betétet, amely nyeregszerűen pattan rá a rögzített rész merevítő rúdjára (a stégre).
A rögzített rész a kivehető részt (fogsor) stabilizálja, vagyis a helyén tartja. Ez a stabilitás alapvetően tehát a precíziós elhorgonyzásnak (csúsztató/teleszkóp/stég) köszönhető, ami összefogja a két különböző fogpótlást, így biztosítva tökéletes harapást és külső megjelenést egyaránt. A kivehető rész így gyakorlatilag tökéletes esztétikailag, és a stabilitásából sem veszít.
A műfogsor fémlemezre készül, ezért vastagsága és az általa lefedett terület is kisebb, mint a hagyományos kivehető (akril) fogsorok. Ezenkívül a pótlás részleges jellegéből fakadóan sokkal kevésbé feltűnő. Ezek a tulajdonságok mind hozzájárulnak a fogsor könnyeb megszokásához. A rágóerő sem csak a kivehető részt terheli, eloszlása egyenletes a teljes pótláson. Ez jelentősen meghosszabbítja a protetikai munka élettartamát és segít megelőzni a csontsorvadást és a megmaradt fogak tartószerkezetének károsodását.
Előnyei
- Rendkívül jó rögzítést biztosít a pótlásra (nem mozog, nem billeg, bátran, biztonságosan haraphat vele a páciens.
- A maradó fogakat (és az implantátumokat) összesínezi, így eloszlik a rágóerő.
- Mivel rejtett elhorgonyzásról van szó, semmilyen rögzítő elem nem látható.
A finommechanikai (rejtett) elhorgonyzás rögzítők lehetnek:
- Preci vertix: vertikális csúsztató; Preci horix: horizontális csúsztató
- Stéges elhorgonyzások (implantátumokra illetve csiszolt fogakra)
- Teleszkópos elhorgonyzások
