Egy amerikai komprehenzív tanulmány megállapította, hogy a specializált fogászati ellátáshoz való hozzáférés önmagában nem elengedő ahhoz, hogy ennek a közösségnek az alapvető orális egészségi igényeit kielégítsék.
Egy amerikai komprehenzív tanulmány, amely elektronikus fogászati adatbázist használt fel azon felnőttek orális egészségi státuszának a felméréséhez, akik intellektuálisan és fejlődésileg akadályozottak (angol rövidítése: I/DD, magyarul: értelmi fogyatékkal élők, beleértve az autistákat is), megállapította, hogy a specializált fogászati ellátáshoz való hozzáférés önmagában nem elengedő ahhoz, hogy ennek a közösségnek az alapvető orális egészségi igényeit kielégítsék. A kutatók a vizsgálati eredményeiket az „Amerikai Fogászati Szövetség Szakfolyóirata”-ban publikálták és ezzel szolgáltattak alapot a fogyatékkal élő felnőttek szignifikáns orális egészségi igényeinek a további kutatásához és a preventív orális egészségi stratégiák kifejlesztéséhez.
A vizsgálatot – melyet a bostoni (Massachusetts Állam) „Tufts Fogászati Orvostudományi Egyetem Iskolája”-nak (TUSDM) a fogorvosai és a „Tufts Orvostudományi Egyetem Iskolája”-nak (TUSM) a közegészségügyi szakemberei vezették és amelyben 4.732 fő, fogyatékkal élő felnőtt fogászati adatait elemezték ki – a massachusettsi fogászati klinikák „Tufts Speciális Igényű Embereket Szolgáló Létesítményei” (TDF) elnevezésű hálózatnál folytatták le. Ez a speciális dentális hálózat nyújt fogászati ellátást az értelmi fogyatékkal élőknek.
Minden egyes évben a Tufts programja keretén belül – amelyet a „Szövetségi és Területi Dentális Igazgatók Társasága” nemzeti modellként fogad el – Massachusetts hét klinikáján több mint 7.000 speciális igényű beteget fogadnak. A frissen bemutatott eredmények egyelőre csak egy háromrészes vizsgálat első részének az eredményei, melyet a TUSDM társprofesszora, Dr. John Morgan és a TUSM segédprofesszor asszonya, Dr. Paula Minihan végeztek.
„Az értelmi fogyatékkal élő emberek (I/DD) körében nagyobb a valószínűsége az elégtelen orális higiéniának, a parondontális betegségek és a kezeletlen fogszuvasodás jelenlétének, mint az átlagos lakosság körében. Eredményeink arra világítanak rá, hogy ezen lakossági réteg egyedülálló és komplex dentális egészségügyi ellátási igénye miatt nagyobb tudatosságra van szükség. A betegeknek, a személyzetnek és a fogorvosoknak együttesen alapvető szerepük van az orális egészségi státusz javítását szolgáló preventív stratégiák kifejlesztésében.” – magyarázza Dr. Morgan.
Dr. Morgan és munkatársai több mint egy éven keresztül elemezték azokat a klinikai és demográfiai adatokat, amelyeket az elektronikus fogászati adatbázis dokumentációjából vettek. Eközben vizsgálták a szájüregi kórképeket (pl. fogszuvasodás /caries dentium/, parodontális /fogíny/ betegségek stb.), az életkort, a nemet, a fogászati vizsgálatokhoz és procedúrákhoz való hozzáférési lehetőségeket, az értelmi fogyatékosság szintjét, valamint az állandó lakóhely típusát.
A 4.732 fő betegből (100 %), akiknek az adatait áttekintették, 61 %-ról jelentettek enyhétől a mérsékeltig terjedő értelmi fogyatékosságot és 39 %-ukat értékelték úgy, hogy súlyos értelmi fogyatékosságban szenvednek. A fogászati adatbázis nagymértékű szájüregi betegség terhet tárt fel, beleértve a fogszuvasodást, a fogínybetegséget és a hiányzó fogakat.
A betegek közel 25 %-ának korlátozott volt a bármilyen fogászati beavatkozáshoz való hozzáférési lehetősége és ráadásul specializált erőforrásokat igényeltek, mint pl. az altatás. Azoknak a betegeknek, akik fogadni tudták a fogászati kezeléseket, csaknem a 40 %-a igényelte a viselkedési asszisztencia valamilyen formáját. Ezek a viselkedési (magatartási) kihívások terheket rónak a fogászati klinikák személyzetére, amikor diagnosztikus vagy terápiás procedúrákat végeznek.
„A viselkedési kihívások akadályokat jelentenek a jó orális és általános egészségi státusz szempontjából. A jelentős értelmi fejlődési problémákkal küszködő betegek gyakran nem képesek az összetett és időigényes fogászati kezelések tolerálására.” – magyarázza Dr. Morgan.
„Közegészségügyi perspektívából nézve, az eredményeink az ún. „legjobb gyakorlat folytatása” terápiás irányelvek fejlesztésének a szükségességét jelzik, mely irányelvek elősegítik és védik ezen sérülékeny populáció szájüregi egészségét. További kutatásokra van szükség annak érdekében, hogy azonosítsuk és fejlesszük a kockázat-alapú preventív intervenciókat, amelyek az értelmi fogyatékossággal élő emberek orális betegségeinek a menedzseléséhez szükségesek, valamint hogy maximalizáljuk a fogászati szakemberek, a betegek és az ellátó személyzet orális egészség promotálásában betöltött szerepét.” – összegzi véleményét Dr. Aviva Must professzor, a TUSM közegészségügyi és szakmai diploma programjainak a dékánja.
Magyarországon jelenleg felmérések szerint kb. 70 ezer fő, súlyos és középsúlyos értelmi fogyatékos ember él, közülük minden negyedik bentlakásos intézményben. A súlyos és középsúlyos értelmi fogyatékosok gyakran ún. társuló fogyatékossággal élnek együtt, ezek közül a leggyakoribbak a mozgáskorlátozottság, a beszéd- és az étkezési zavar, míg a látás- és hallás fogyatékosság ritkábban társul. Az értelmi fogyatékos felnőtt emberek legszükségesebb kiadásai közül igen jelentős részt képviselnek a magas gyógyszer-, gyógyászati segédeszköz és közlekedési költségek. Az értelmi fogyatékos gyermekek esetében az utóbbi évtizedben előtérbe került a korai gyógypedagógiai fejlesztés fontossága. Ennek ellenére a középsúlyos fogyatékossággal élők 75, míg a súlyosan fogyatékos emberek 97 %-ának nincs szakképzettsége.
